New Blog!

Sziasztok! Megnyitottam az új blogomat a Passionate Love-t, úgyhogy ha van, kedvetek nézzetek be ide is! Előre is jó olvasást és feliratkozni se felejtsetek el!:D  xoxo Blog link: http://passionatelove1d.blogspot.hu/ 

100.fejezet~

10 év múlva...

*2025.07.14*

Jessy szemszöge:

- Anya rúgd vissza a labdát! - hallottam meg kisfiam csilingelő hangját. Elmosolyodtam majd meglendítettem a lábam és belerúgtam a focilabdába. Leültem a fűbe és nézni kezdtem őket. 10 év telt el mióta megszületett Dylan. Hosszú idő, de én minden egyes percét élveztem. Louis-val még mindig boldog házasságban élünk és szeretjük egymást talán jobban, mint valaha. Persze vannak veszekedések, de kinél nincs? Ha meglátom, még mindig pillangók kezdenek repkedni a hasamban és még mindig ugyanannyira vágyom az érintésére. Csodálatos ember és remélem, együtt öregszünk meg. Ami azt illeti 4 éve történt velünk egy újabb kis csoda ugyanúgy, mint 10 éve ugyanis megszületett Dylan kishúga, aki a Hailey Elizabeth Tomlinson nevet kapta. Tündéri egy csöppség. Kívülről inkább rám hasonlít viszont a szeme és a tulajdonságai tiszta apja. Kis pimasz. Ám amit Louis sem tud, hogy úton van a harmadik trón örökös. Többen elítélik azt, hogy 28 éves vagyok és már két gyerekem van, de semmi joguk beleszólni az életünkbe. Mi nagyon jól érezzük magunkat és nem akarunk öreg szülők, lenni, úgyhogy még most húzunk, bele a babagyártásba viszont lehet, hogy ő lesz az utolsó jövevény. Még csak 10 hetesek vagyunk, úgyhogy még ráérek tervezgetni.

- Keresztanya! - futott elém egy világos barna göndör hajú, angyalarcú csöppség.

- Mondd babe! - mosolyodtam el.

- Apa azt mondta, hogy a lányok nem tudnak focizni és nem állhatunk be Hailey-vel focizni! - görbítette le aranyosan a száját.

- Styles megríkattad a lányod! - szóltam oda Hazz-nak mire idefutott.

- Kicsim apa csak viccelt! Nagyon ügyes vagy és jobb, vagy mint a fiúk! Szeretlek manó! - ölelte meg.

Darcy felkacagott és át karolta pici karjaival az apja nyakát majd visszasétáltak Louis-ékhoz. A kislányom vettem észre, ahogyan a bátyjával rugdossa a labdát mire elmosolyodtam. Jó testvérek és csak néha ölik egymást, de akkor nagyon.

- Mi volt ez a hiszti? - ült le mellém Zoe nevetve.

- Az apja azt mondta neki, hogy ő nem focizhat, de aztán kiengesztelte! Hihetetlen édesek voltak!

- Akkor jó! Amikor Hazz ölelgeti meg játszik vele és hallom Darcy kacagását olyan jó érzés tölt el!

- Elhiszem én is így vagyok vele! - nevettem.

Fiú hangokat hallottam majd megláttam Liam-et, Zayn-t és Niall-t a lányokkal.

Apropó! Niall két éve megtalálta a szerelmet egy szőke hajú gyönyörű lány személyében. Pontosan ilyen lányt képzeltem el mellé. Liam és Sophia még mindig együtt vannak, sőt már házasok is, ahogyan a Zayn Perrie és Zoe Harry páros is. A fiúk a focizó bandához csapódtak ordítva a lányok pedig idejöttek és leültek.

- Mizu csajszik? - kérdeztem vigyorogva.

- Liam-el mosolyszünetünk van. - közölte Soph akinek már eléggé gömbölyödött a hasa ugyanis első babájukat várják Liam-el, aki kislány lesz.

- Hűha, az baj! - húzta el Zoe a száját.

- Ja de majd meg enyhül! - mosolyodott el.

- Fáj a fejem! - panaszkodott Perrie.

- Túl sok az ész! - kuncogtam fel mire kiöltötte rám a nyelvét.

- Mi pedig holnap megyünk Írországba! - vigyorgott Alice.

- De jó lesz nektek! - csillant fel Zoe szeme.

- Én meg terhes vagyok! - nevettem fel mire mindegyikőjük lesokkolva rám nézett.

- Mi vaan? - tártam szét nevetve a kezeim.

- Gratulálok! - ölelt meg vigyorogva Zoe majd a többiek is a nyakamba borultak.

- Mi le vagyunk maradva! - panaszkodott Perrie és Zayn-re nézett, akinek az ölében ott aludt a kisfia, aki most 2 hónapos és a Nathan Javadd Malik nevet kapta.

- Összejön a második is hamar ne aggódj! - nevetett Zoe.

- Louis már tudja? - kérdezte Soph.

- Még nem! De többet nem mondom el neki vezetés közben, mint Hailey-t! - nevettem fel az emléken.

- Az vicces volt! Hogy lefékezett már! - kuncogott fel Zoe.

- Én meg majdnem megfejeltem a műszerfalat! - mondtam unottan.

- Az is vicces volt! - nevetett tovább Zoe.

Mosolyogva megcsóváltam a fejem és ismét a focizó csapatra emeltem a tekintetem.

- Anyaa! Apa azt mondta, hogy te nem tudsz focizni! - szaladt ide Hailey.

- Mert apukád buta! Ő sem tud, csak úgy csinál! - mondtam úgy, hogy Louis is meghallja mire csúnyán rám nézett Hailey pedig aranyosan felkacagott és az ölembe ült. Szőke hosszú haját kezdtem el piszkálni ő pedig lehunyta a szemét.

- Elfáradtál manó? - kérdeztem tőle mire bólogatni kezdett.

- Fiúk most már fejezzétek be, mert nagyon ki fogtok melegedni! - szóltam oda nekik.

- Ünneprontó! - öltötte ki Harry rám a nyelvét.

- Rendeltem 10 doboz pizzát! - vigyorgott Niall mire Alice felnevetett.

- Focizás közben is a hasadra gondolsz? - kérdezte.

- Igen kicsim, mert folyton korog! - magyarázta.

Felálltunk majd bementünk a házba azon belül a nappalinkba és mindenki oda ült ahova fért. Harry-nél ez Zoe ölét jelentette Darcy-nál pedig az apja ölét. Nem irigyeltem Zoe-t.

- Bontsunk pezsgőt! - mondta Zayn és átadta az éppen alvó csöppséget Perrie-nek.

- És mégis mire? - nevettem fel.

- Csak úgy nem lehet? - görbítette le az ajkát.

- Végül is! - nevettem fel.

Elszaladt egy pezsgőért addig én felálltam és beleültem Louis ölébe, aki a karjaiba zárt.

- Mi van babe? - suttogta a fülembe.

- Mi az, hogy nem tudok focizni? - néztem rá durcásan.

- Ami igaz az igaz! Viszont vannak dolgok, amiben jó vagy! - nézett rám perverzen.

- Olyan idióta vagy! - kuncogtam.

Ja, azt még meg sem említettem, hogy a One Direction karrierje töretlen így hogy négyen vannak is. Megy a turné az új albumkészítés a fellépések, és ha bár már a Directionerek felnőttek ugyanúgy támogatják a fiúkat, mint 10 éve. Hihetetlen. Örülök a sikerüknek és én is támogatom őket mindenben.

- Louis.. - suttogtam a fülébe.

- Hm? - kérdezte.

- Feljössz egy kicsit a szobába? Mondani szeretnék valamit!

- Na, gyere szívi! - kapott fel.

- Hoppá csak ügyesen! - húzgálta a szemöldökét idiótán Harry.

- Hazz fogd be! - nevettem.

Felmentünk a lépcsőn majd be a szobába és leültetett az ágyra és gyorsan megcsókolt.

- Na, mit szeretnél mondani? - kérdezte.

- Öhm..babát várok! - vigyorodtam el.

- Na nee! Három gyerek? - kerekedtek ki a szemei.

- Nem nehezebb, mint a kettő! - nevettem.

- Úristen! Kell, idő míg fel fogom de..szeretlek! - vigyorodott el majd újra megcsókolt csak most kicsit hosszabban.

- Én is téged! - mosolyogtam majd felálltam, megfogtam a kezét és lementünk a nappaliba.

- Anyaa! - hallottam meg a kislányom ordítását.

Éppen Zayn kezei közt volt aki csikizte.

- Pimasz volt! - mondta Zayn.

- Apja lánya! - vontam meg a vállam.

- Héj! - nevetett fel Louis.

Leült majd ismét beleültem az ölébe. A hasamra csúsztatta a kezét és megsimogatta. Elvigyorodtam majd Zoe-ra néztem, aki mosolyogva figyelte Louis cselekedetét.

- Gyerekeeek bővül a család! - kiabálta el magát mire elnevettem magam.

- Terhes vagy? - kérdezte Harry Zoe-tól.

- Nem én! Jessy! - nevetett fel.

- Jéé gratulálunk! - mondták egyszerre.

- Köszönjük! - vigyorogtam.

- Kis tesóm lesz? - kérdezte Dylan.

- Bizony! - mosolyogtam.

- Remélem fiú!

- Hééj! - tette csípőre a kezét duzzogva Hailey.

- Tiszta anyja! - mondta Louis.

- Tomlinson ne szemtelenkedj! - nevettem fel.

- Én? Dehogy is!

- És te prücsök lányt akarsz mi? - kérdeztem.

- Igeeen! - kezdett el táncikálni.

Az ölembe vettem majd megpuszilgattam, ahogyan az apja is.

- Na, ki kér pezsgőt? - kérdezte Zayn.

Mindenki felnyújtotta a kezét kivéve én és a gyerekek.

- Dylan teszed le a mancsod! - szóltam rá mire kuncogni kezdett.

- De már 10 éves vagyok! - mászott fel a kanapéra mellénk.

- Messze vagy még a 18-tól kölyök! - nevetett Hazz mire Dy kiöltötte rá a nyelvét.

Zayn kiöntötte a pezsgőket majd iszogatás közben nosztalgiázásokba kezdtünk a kezdetekről az együtt átélt veszekedésekről, örömökről és az elmúlt 10 év élményeiről.

                                                         ~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Nos...drágáim...fogalmam sincs, mit mondhatnék és mit is kell igazából mondani ilyenkor. Azt hiszem már elég rég kezdtem el a blogot és az a hosszú idő alatt egészen idáig sok minden történt velem. Voltak köztük rosszak és jók is, de azt tudom, hogy ti mindig itt voltatok velem, és ha rossz napom volt elég volt csak megnézni a kommentjeiteket vagy a chat ablakokat, amikben néha rám írtatok és követeltétek a részt - persze aranyosan - és egyből jókedvre derültem. Hiányozni fog ez a történet. Szerettem írni ezt a blogot és ötletelni rá és látni, hogy egy egy rész mennyire tetszik nektek, de egyszer mindennek vége sajnos. De ne csüggedjetek ugyanis az írásnak még koránt sincs vége és jön az újabb blogom, ami ugyan még nincs kész, de hamarosan felkerül az első rész, amit majd kirakok a Facebook csoportunkba! Remélem azt is követni fogjátok és remélem az is ugyanúgy tetszeni fog nektek, mint az Unbroken. Köszönöm, hogy vagytok nekem és köszönöm, hogy olvastatok! Szeretlek titeket és nagy nagy ölelés nektek! xoxo

99.fejezet~

Jessy szemszöge:

Reggel babasírásra keltem. Kinyitottam a szemem és Louis-ra néztem.

- Megyek én, te aludj még babe!

- Biztos? - motyogtam.

- Biztos! - mosolyodott el majd adott egy rövid csókot a számra és felállt.

A másik oldalamra fordultam és pillanatokon belül visszaaludtam.

•••

- Jessicaa! - hallottam meg az unokatesóm hangját.

- Hm? - nyitottam ki a szemeim.

- Megyünk Hazz-al vissza Los Angeles-be, de nektek jó szórakozást itt! - vigyorgott rám.

- Köszönjük! Jó utat és nagyon köszönöm, hogy segítettetek nekünk!

- Szívesen! - vigyorgott majd megölelt és kiszökdelt a szobából.

- Szia Jessy 3 nap múlva Londonban tali! - néztek be a srácok.

- Oké! Sziasztok! - kuncogtam.

- Felkeltél babe? - kérdezte Lou.

- Fel! Anyáék? Anyukádék?

- Ők már elmentek, de puszilnak!

- Ohh oké! - ültem fel. - Dylan? - kérdeztem mire ijedten rám nézett és elrohant.

Összevontam a szemöldököm majd felálltam és Louis után mentem. A lépcsőn szembe jött velem Dy-al vigyorogva.

- Benne felejtetted az etetőszékbe igaz? - tettem csípőre a kezem.

- Én? Dehogyis!

- Tomlinson öregszel! - kuncogtam.

- Na, várj csak! - mondta durcásan és bement Dy szobájába gondolom letenni majd az ajtóban megállt.

- Fuss! - jelentette ki. Pár másodperc kellett, míg betöltött az agyam majd, mint akit puskából lőttek ki rohantam le a lépcsőn a nappaliba. A kanapé mögé álltam Louis pedig velem szembe.

- Nem kapsz el! - öltöttem ki rá a nyelvem.

- De ha igen neked nagyon rossz lesz babe! - vigyorodott el.

Felkuncogtam majd befutottam a konyhába majd onnan fel a lépcsőn a szobánkba és felugrottam az ágyra.

- Rossz ötlet volt cica! - zárta be az ajtót kulcsra Lou.

- Ohh a fenébe! - nevettem fel.

Felugrott az ágyra majd ledöntött és rám feküdt.

- Louis összenyomsz! - próbáltam lelökni.

- Nem érdekel! - nevetett és a nyakamhoz hajolt.

- Louis, ha ki mered szívni nem, állok veled szóba! - nevettem.

Ajkát a nyakamra tapasztotta majd erősen kiszívta több helyen is, amin felsikítottam.

- Louis te idióta! - nyűgtem.

Magára fordított és letaperolta a fenekem majd a derekam és persze a mellem.

- Ne fogdoss! - vettem le magamról a kezeit.

- Miért ne? Most már jogom van!

- Nem emlékszem az esküben olyanra hogy bármikor molesztálhatsz! - nevettem.

- De volt csak nem hallottad!

- Ahha persze! - nevettem fel és a mellkasára csúsztattam kezeim a csípőm pedig jobbra-balra ringatni kezdtem.

- Fogalmad sincs, mit csinálsz ugye? - kérdezte.

- Én? Semmit! - mondtam ártatlan boci szemekkel.

- Hihetetlen vagy! - nevetett.

- Szóval azt mondod, hogy ez felizgat? - haraptam az ajkamba és körkörösen kezdtem el mozgatni a csípőm. Lehunyta a szemét majd megnyalta a száját.

- Nem! - jelentette ki. 

- Nem? - emeltem fel a szemöldököm mosolyogva és lehúztam magamról a pizsipólót így csak egy melltartó takart.

- Szóval akkor ez sem zavar? - kérdeztem egy huncut mosollyal.

- Öhm..nem! - dadogta.

- Hát jó! - mondtam majd benyúltam a pólója alá és végig húztam a kezem a kockáin közben pedig éreztem magam alatt keményedő férfiasságát. Elvigyorodtam majd kicsatoltam az övét és lehúztam róla a nadrágját majd lekaptam az én rövidnadrágom is és visszaültem.

- Oh, istenem.. - morogta és megragadta a csípőm majd maga alá fordított.

- Azt mondtad nem izgat! - néztem a szemébe mosolyogva.

- Már nem bírok magammal! - suttogta és megcsókolt.

- És mi van, ha most azt mondom, hogy lemegyek a medencéhez? - kuncogtam.

- Biztos, hogy nem! - vigyorodott el majd a melltartómhoz nyúlt és kikapcsolta.

- De én le akarok! - kuncogtam alatta.

- Ne nyafogj! - nevetett majd a nyakamra kezdett el apró puszikat nyomni, amibe beleborzongtam.

- Szeretsz? - kérdeztem kislányosan a szemébe nézve.

- Mindennél jobban! - mosolyodott el és beleakasztotta ujjait a bugyimba.

- Ne nyúlkálj! - tettem kezem a kezére mire felnevetett.

- Ezt már ott elrontottad mikor a csípőmre ültél! - nevetett fel és lehúzta rólam a bugyim majd a két lábam közé férkőzött be és felém hajolt. Megfogtam a pólóját és lehúztam minek következtében csodálatos kilátás nyílt tökéletes testére. Az ajkamba haraptam és végig néztem rajta.

- Szóval babe...hova akarsz te menni?

- A medencéhez! - kuncogtam fel.

- Pimasz! - mosolyodott el majd lehúzta a boxerét és a bejáratomhoz illeszkedett majd lassan belém csúszott. Felnyögtem és a hátába kapaszkodtam. Lassan nekiállt mozogni én pedig halkan nyögni kezdtem alatta, ami még nagyobb bátorságot adott neki és gyorsabban kezdett el lökni. A hátát karmolásztam az egyik kezemmel, a másikkal pedig a hajába túrtam. Férfias nyögések hagyták el a száját, ami még jobban beindított. Lehelete a nyakam csiklandozta miközben apró puszikat hagyott ajkai helyén. A szobában, sőt lemerem fogadni, hogy az egész házban minket lehetett hallani. Lábaimmal átkaroltam a csípőjét hisz még közelebb akartam tudni magamhoz. Izzadt tincsei a szemébe hullottak levegő vétele pedig egyre szaporább lett. Éreztem, hogy már közel vagyok a csúcshoz.

- Louis mindjárt... - nyögtem elhaló hangon mire nagyobbakat kezdett lökni. Hasam aljában jött az a jól ismert érzés, amely szétáradt az egész testemben és gyönyörrel árasztotta el minden porcikámat. Hátam ívbe feszült számat pedig egy rövid sikoly hagyta el. Louis még lökött rajtam egyet majd szemeit lehunyva, fejét pedig felfeszítve egy hangos nyögéssel ment el. Kicsúszott belőlem majd mellém dőlt. Pár percig csak a lihegésünk töltötte be a szoba csöndjét. Felkönyököltem majd ránéztem. Homlokára simultak az izzadságtól nedves hajtincsei szemei pedig csukva voltak. Beletúrtam hajába majd az ajkamba haraptam és elmosolyodtam.

- Húha! - mondtam nevetve és nyomtam egy puszit az arcára.

- Mi húha? - nevetett fel és kinyitotta tengerkék szemeit.

- Hát te! - mosolyodtam el.

- Szóval húha vagyok? Milyen bő szókincsed van! - nevetett majd magára rántott így testünk összesimult.

- Ne fikázd a szókincsem! - emeltem fel a fejem és ráöltöttem a nyelvem.

- Eszem ágában sem volt babe! - nevetett fel.

- Lemegyünk medencézni? - kérdeztem.

- Menjünk! - mosolyodott el majd lerakott magáról.

A bőröndhöz szaladtam majd kikaptam a bikinim és gyorsan felhúztam, amit Louis végig nézett majd végre ő is megmozdult. Addig én átmentem Dylan-hez, aki a kiságyban ült és gügyögött az egyik plüssnek. Kis cukorfalat.

- Na, gyere te kis manó! Megyünk pancsizni! - mosolyodtam el és rátettem a gumipelusát majd az ölembe vettem és átmentünk az apjához.

- Kész vagy szívem? - kérdeztem.

- Ahha! Menjünk! - mondta majd átvette Dy-t és leindult, ahogyan én is.

Mikor leértünk Lou lassan belesétált Dy-al én pedig belecsobbantam és felúsztam a felszínre. Dylan tapsikolni kezdett én pedig odaúsztam megpuszilni.

- Meg mutassuk apának, hogy mit tudunk? - kérdeztem és átvettem.

- Kész vagy? - mosolyodtam el mire felkacagott.

Lassan lenyomtam a víz alá majd fel is húztam rögtön. Dy picit megszeppent majd kacagni kezdett.

- De ügyes ez a törpe! - vette át Louis és megpuszilgatta az arcát. 

Fél órával később Dylan-t lefektettük az árnyékba aludni mi pedig élveztük még egy kicsit a vizet.

- Nem is mondtam, hogy Lottie-nak van barátja.. - ölelte át a csípőm.

- Tényleg? - lepődtem meg.

- Ja... - forgatta meg a szemét.

- A húgod boldog! Örülj neki!

- Örülök csak...mikor elmondta lesokkoltam...az én húgom, aki nemrég még pelenkával és cumival a szájában rohangált felnőtt és...ez olyan gyors!

- Tudom! - sóhajtottam.

- Még nem találkoztam vele!

- Addig jó neki szerintem! - nevettem.

- Szerintem is! - mondta majd egy puszit nyomott a számra.

- Menjünk, be csináljunk valami kaját! - mondtam.

- Oké! - engedett el majd kiúszott, ahogyan én is.

Felvittem az emeletre aludni Dylan-t majd lementem a konyhába. Louis mögé léptem, aki a konyhapultnál állt majd átöleltem és kezeim a hasán kulcsoltam össze.

- Sikerült lefektetni babe? - kérdezte.

- Persze! - mosolyogtam fejem a hátának döntve.

- És milyen kaját csináljunk? - fordult meg majd átölelt és a fedetlen derekamat és hátamat kezdte el simogatni, amibe beleborzongtam. Lábujjhegyre álltam majd apró puszikat nyomtam a nyakára.

- Spagetti? - vigyorogtam fel rá.

- Nekem tökéletes! - nevetett fel. Előkerestem a hozzávalókat majd elkezdtük a főzést, ami úgy nézett ki, hogy Louis nézett én pedig dolgoztam.

- Megmozdítanád azt a formás feneked és ideadnád a sót Tomlinson? - emeltem fel az egyik szemöldököm.

- Szóval formás a fenekem? - nyomta mosolyogva a kezembe a fűszert.

- Nagyon is! - nevettem és szórtam egy keveset az ételbe.

- A tiéd se semmi! - mért végig a fenekemen elidőzve.

- Louis ne stírölj! - nevettem fel.

- Mert? - mosolyodott el sármosan és magával szembe fordított.

- Mert így nem tudok a kajára koncentrálni! - kuncogtam.

- Rossz kifogás! - nevetett majd kezeit a fenekemre csúsztatta és megcsókolt.

Csók közben elmosolyodtam és a végén egy puszit nyomtam a szájára.

- Holnap menjünk le a tengerpartra! - néztem rá szépen.

- Rendben! - mosolyodott el majd elengedett.

Levettem a kész ételt a tűzhelyről és szedtem mindkettőnknek majd leültünk a tévé elé enni. Miután elfogyasztottuk betettünk egy videó játékot és játszani kezdtünk egészen este 8-ig, amikor is felsírt Dylan és nekünk mennünk kellett. Megetettem majd megfürdettük és bevittük magunkkal a szobánkba. Játszottunk vele kicsit majd mi is lezuhanyoztunk és Dylan-t közénk helyezve hajtottuk álomra a fejünket.

98.fejezet~

Jessy szemszöge:

~Letették az ágyra a dobozokat majd Hazz kiment.

- Na..itt a te ruhád! - mondta vigyorogva Zoe majd levette a tetejét.

Amikor megláttam a díszdobozban lévő ruhát eltátottam a szám és az unokatesómra néztem...~

- Ez az, amire gondolok? - dadogtam.

- Igen! A menyasszonyi ruhád! - vigyorgott és a nyakamba ugrott.

- Férjhez megyek? - motyogtam sírva a vállába.

- Igen, de ha lefolyik, a festéked megverlek!

- Jó befejeztem! - szipogtam és kivettem a ruhát, ami egyszerűen csodaszép volt.

Zoe segített felvenni majd a cipőmet is elővette.

- Nem hiszem el... - motyogtam lesokkolva.

- Pedig ideje lesz! - nevetett.

- Na és most öltözz akkor te is! - parancsoltam rá.

- Oké! - vigyorgott majd kivette a gyönyörű kék színű koktélruháját amilyen a húgomnak és Louis húgainak is van -mint később megtudtam- és pár perc alatt felvette.

- Úristen, de régen várok már erre a pillanatra! El sem hiszem! Louis...annyira szeretem! - szipogtam még mindig.

- Gyönyörű menyasszony vagy! - mosolygott.

- Köszönöm! Te pedig csodálatos unokatesó és a legeslegjobb koszorúslány!

- Köszönöm! Na, gyerünk, nehogy elkéssünk!

Kifújtam a levegőm majd lassan kiindultam a szobából. Lementünk az emeletről majd onnan ki az ajtón ahol egy limuzin várt minket.

- Azta! - tátottam el a szám.

- Gyere! - ment előre.

Gyorsan a limuzinhoz sétáltam és bepattantam Zoe után.

- Szerintem igyunk! - nevetett és a kezembe nyomott egy pezsgős poharat.

- Ez kell most nekem! - nevettem fel majd belekortyoltam.

10 perc múlva leállt a limuzin és kinyitották nekünk az ajtót. Kiszálltunk majd körülnéztünk. Egy tengerpart mellett voltunk.

- Lányok gyertek! - jött ide Paul öltönyben.

- Szépek vagytok! - dicsért meg.

- Köszönjük! - kuncogtunk.

Követni kezdtük Paul-t, aki levitt minket a tengerpartra. Már távolról megláttam a fehér székeket és a gyönyörű oltár szerűséget.

- Oh, édes istenem! - fújtam ki a levegőm.

Mikor odaértünk Zoe lepasszolt Liam-nek aki belém karolt.

- Fogj erősen, mert mindjárt összeesek. - suttogtam neki mire felnevetett. A székeken ott ült mindenki, aki számított. Anya, a húgom, Louis családja, a keresztapám, Danielle és persze a srácok is Zayn-el és Perrie-vel na meg persze Sophia-val együtt. Anya ölében ott pihent Dylan, ami megnyugtatott kicsit. Az oltár felé nem mertem nézni, mert ha meglátom, Louis-t menten meghalok.

- Liam ott van Louis? - suttogtam neki.

- Igen ott! - nevetett fel. Legalább ő jól szórakozik rajtam.

Oda fordítottam a fejem és megláttam őt. Tökéletesen belőtt haj, elegáns öltöny és vigyorgós, piszkosul helyes arc. Megkönnyebbültem, ahogy megláttam, úgyhogy minden vágyam az volt, hogy odamenjek hozzá. Megszólalt a szokásos esküvői zene persze nem élőben mi pedig elkezdtünk Liam-el sétálni Lou felé.

Küszködtem erősen a könnyeimmel és legszívesebben Lou-hoz bújtam volna, de ezt nem tehettem ebben a pillanatban. Lassan odaértünk és Liam átpasszolt Louis-nak.

- Gyönyörű vagy babe! - súgta a fülembe.

- Te pedig elképesztő vagy Tomlinson. - súgtam vissza mosolyogva mire egy győztes vigyor terült el az arcán. A pap elkezdte a szokásos szövegét, de én csak Louis-ra tudtam figyelni semmi másra.

- Louis William Tomlinson! Akarod -e az itt jelen lévő Jessica Parker-t feleségedül?

- Igen! - vágta rá mire felkuncogtam.

- Jessica Parker! Akarod -e az itt jelenlévő Louis William Tomlinson-t férjedül?

- Igen! - mosolyodtam el és ránéztem.

- Ezennel házastársakká nyilvánítalak titeket! Húzzátok fel a gyűrűket és csókoljátok meg egymást! - mosolyodott el.

Hazz a kezembe nyomta a Lou gyűrűjét és miután Lou felhúzta az én ujjamra a gyűrűt én is ugyan ezt tettem. Magával szembe fordított majd a derekamnál közelebb húzott magához és lágyan megcsókolt. Teljesen elfelejtkeztem a helyről, az időről és hogy mindenki minket néz. Csak ő létezett számomra. Nagyon régóta vártam már hogy elvegyen és végre lépett. Nagyon szeretem és életem végéig vele akarok maradni. A szertartás végén mindenki odajött gratulálni mi pedig örömmel fogadtuk is őket.

- Kislányom! - ölelt meg Dylan-el a kezében anya.

- Szia! - mosolyodtam el.

- Gyönyörű vagy! Gratulálok!

- Köszönöm! - mosolyodtam el majd egy puszit nyomtam Dylan arcára.

- Jessy! Olyan, vagy mint egy hercegnő! - ölelt meg a húgom is.

- Köszi, húgi! - mosolyogtam.

A srácok csoportos ölelést tartottak és agyon szorongattak. Miután a Louis családja végzett Lou-nál hozzám jöttek és a nyakamba borultak anyáék pedig mentek Lou-hoz.

- Gyönyörű vagy Jessy! - mosolygott Jay és jól megölelgetett.

- Hivatalosan is a sógornőm vagy! - szorongatott meg nevetve Lottie mire én is felkuncogtam.

- Jessy! - ugrott a nyakamba Zoe is.

- Hogy bírtad, hogy ne fecsegd ki? - nevettem fel.

- Kész szenvedés volt! - görbítette le a száját mire felnevettem.

Zoe mögött megláttam Louis-t, ahogyan engem néz és mosolyog.

- Bocsi Zoe de megyek a férjemhez! - vigyorogtam és Louis-hoz sétáltam.

- Annyira imádlak! - borultam a nyakába.

- Én is téged kicsim! - motyogta a nyakamba.

- Hogy jutott ez eszedbe? És mióta szervezed?

- Már mióta avval nyaggatsz, hogy esküvőt szeretnél és nekem eszembe jutott ez. Olyan 2 héttel ezelőtt kezdtem el megszervezni és nagyon hálás vagyok a srácoknak, Zoe-nak és a menedzsernek hogy segítettek.

- Ennél jobb esküvőt kívánni sem lehetne...a ruhám pedig gyönyörű! - néztem magamon végig.

- Gyönyörű vagy szívem! - mosolyodott el majd hosszan megcsókolt.

- Mehetünk vissza a nyaralóba? Minden készen áll! - jött oda Paul.

- Mehetünk! - mondta Louis.

Mi ketten meg persze Dylan beültünk a limuzinba, míg a többieket Paul és pár őr hozta.

Bekanyarodtunk a nyaralóhoz ahol már be volt rendezve a hátsó kert partira és persze a medence is.

- Koccintsunk az ifjú párra! - emelte fel Dan, Jay vőlegénye a pezsgős üveget és töltött mindenkinek. Dylan nyomát elveszítettem ugyanis utoljára Lottie-nál láttam azóta pedig nem, de biztosan tudom, hogy biztonságban van, úgyhogy nem aggódom. Volt tortánk is, ami egy 3 emeletes és csodaszép esküvői torta volt. Ketten felvágtuk Lou-val majd szétosztogattuk. Dylan-nek jött az alvás ideje, úgyhogy felvittem a szobába lefektetni, aludni majd lementem a többiekhez.

- Jessy gyere, öltözzünk át valami kényelmesebbe! - mondta Zoe és magával húzott.

- Oké! - vigyorodtam el.

Mikor felértünk belenéztünk a bőröndömbe és kiválasztottunk két bulizós ruhát majd felvettük és vissza lementünk. A buli hajnalig elnyúlt majd a vendégek kezdtek elfáradni és felmenni, aludni ugyanis reggelig itt maradnak, amikor is magángép viszi haza őket.

Mi is kezdtünk összepakolni a srácokkal és bemenni.

- Harry rakd le azt a pezsgős üveget! - parancsolt rá Zoe

- Nem akaroom! - görbítette le az alsó ajkát és magához ölelte az üveget.

- Tesó tedd le! - nevetett Zayn.

- Zayn tényleg! Annyira jó hogy itt vagy! Úgy örülök neked! - ugrottam a nyakába.

- Persze hogy itt vagyunk! Ki nem hagynám az egyik legjobb barátom és a fogadott húgom esküvőjét! - nevetett.

- Perrie, Sophia nektek is úgy örülök! - öleltem meg őket is.

- Mi is neked! - mosolyodtak el.

- Szerintem menjünk aludni! Dylan 8-kor kel! - mondta Louis.

- Oké! Jó éjt skacok! Érezzétek otthon magatokat bár ezt szerintem már mondanom sem kell! - kuncogtam.

- Oké ti meg ne most éljétek ki a nászutatokat! - nevetett Liam.

- Majd meglátjuk! - nevettem fel és megfogtam Louis kezét, aki magával húzott.

Mikor felértünk gyorsan átöltöztünk pizsamára majd bedőltünk az ágyba.

- Hivatalosan is házasok vagyunk! El tudod ezt hinni? - suttogtam Louis felé fordulva.

- El! - nevetett fel.

- Én nem! Nekem ez nagyon sokat jelent!

- Tudom babe!

- Nekem van a legcsodálatosabb férjem! Biztos nem volt könnyű megszervezni ezt!

- Hát nem két perc volt az biztos! De ha arra gondolok, hogy ez mennyi örömet szerzett neked akkor már megérte.

- Szeretlek! - mondtam és ráfeküdtem majd a mellkasára hajtottam a fejem.

- Én is! - mondta majd a fenekemre csúsztatta a kezét és nyomott egy puszit a fejemre.

Picit lejjebb csúsztam róla majd pár perc múlva álomba merültem.